Beautiful you

A könyv (és a fülszöveg is) arról szól, hogy Penny Harrigan New York-iügyvédbojtár megismerkedik Linus C. Maxwell-lel,aki a világ leggazdagabb embere (de legalábbis milliárdos). Természetesen valami viszonyba keverednek (akármit is jelentsen ez), és a férfi természetfeletti szexuális örömökben részesíti Penny-t. Gyorsan rájön, hogy ő egy tesztalany (a több ezer közül) Maxwell csillió dolláros szexuális segédeszköz bizniszéhez, melynek szlogenje, hogy a férjeiket ezekre fogják cserélni használói. Igazából ez a történet már így is elég borzasztó, főleg, ha elmondom, hogy aztán ez a férfimegkísérli átveni a nyugati világ női felett a hatalmat, de nem csak felettük, hanem az élet minden területe felett.

Chuck Palahniuk olyan világot teremtett, melyben normális, hogy már a könyv első oldalán megerőszakolják a nőt a tárgyalóteremben (és ez normális, senki nem tesz semmit, de ez a könyv végén új értelmet nyer) Afejlett világ nőinek 98,7%-a bedől egy bizonyos terméknek, hirtelen mindenki ugyan azt a vámpíros könyvet olvassa (helló, Twilight), ugyan olyan ronda sarkú cipőben jár, ugyan úgy van felöltözve, Maxwell az élet minden területét meghatározza. Az Egyesült Államok elnöke, aki nő(!!) öngyilkos lesz,  teljesen elszabadul a pokol,Penny fokozatosan fényt derít Maxwell munkásságára, főleg egy nepáli szexszakértő vénasszony segítségével, hogy aztán beperelje, és véget vessen ennek az őrületnek.

Egyébként szerintem a könyv második és harmadik harmada külön eye-candy a modern kori összeesküvés elméletek szempontjából is, ie. hogy mindent, de főleg a politikát a háttérhatalmak meg a gazdasági érdekek mozgatják. Kiderül, hogy az elnöknő (aki ugye nő, gyakorlatilag az egyetlen vezető szerepben lévő nő a könyvben) sem azért let elnöknő, mert ő akarta, hanem mert a (férfiak) gazdasági érdekei így diktálták. Maxwell nem csak nők millióinak élete felett veszi át az iránytást, de ők mind el is tűnnek a társadalomból, a munkahelyeikről, fontos pozícióikból, az igazságszolgáltatásból, és férfiak veszik át a helyüket. Lényegében Penny Harrigan marad az egyetlen nő talpon (ill. ő az egyetlen akit az olvasó megismer), ő tudja az igazságot, de senki nem hisz neki.

És egyáltalán, milyen név ez, hogy Penny? Meg hogy Harrigan?Mintha még a neve is azt sugallná, hogy rémesen átlagos nő, átlagos képességekkel, akit tulajdonképpen felesleges komolyan venni. (De egyébként Maxwell többször is hangsúlyozza milyen fantasztikusan átlagos Penny nemi szerve,így gondolom, hogy egyáltalán nem véletlen a névválasztás.) Ez egy kicsit jellemző a karakterekre, mindenki olyan tipikus… a szobatárs, az ázsiai lány, a gonosz munkatársak, néha valami különlegesebbet vártam.

No és a vége, hogy egy kicsit csak elnyeri a jó a jutalmát, másrészt pedig gondoljon az olvasó amit akar, ez pont nekem való.

The woman who stole my life

Ezt a könyvet a német nyelvvizsgám előtt vettem meg, mert valami könnyed szórakozásra vágytam, mondjuk ki tudja, minek veszek angol nyelvű könyvet a német nyelvvizsgám előtt (jó, Berlinben nem lehet magyar nyelvű könyveket venni),  habár nem tudtam befejezni előtte.

A főhős Stella Sweeney, a Dublinban élő kozmetikus családanya, akiről fülszöveg roppant fontosnak tartja kiemelni, hogy autóbalesetbe keveredik egy csillogó autót vezető sármos férfival, ami mindenféle eseményeket indít el a hölgy életében. A könyv lényege szerintem egyáltalán nem ez, de azért a sármos férfi nélkül gondolom nincs női irodalom?!

 Stella Sweeney-ről és családjáról egész sok mindent megtudunk a mű elején, mint hogy korán házasodott meg, van két gyereke, a férje, a meg  nem értett művész, aki végülis fürdőszoba dizájner lett, a nővér, aki mániákusan vezeti a kozmetikájukat, és a szülők, akik... hát mit tudom én. Igazából a többi szereplőt nem ismerheti meg az olvasó igazán jól, csak történnek a dolgok, az emberek meghíznak, lefogynak, szerelmesek lesznek, aztán elválnak, de olyan érzésem van, hogy nem tudom igazán, kik ők, és mit akarnak.

A könyv három részre van osztva, "én", "ő" (her) és "ő" (vagyis him), az első rész a jelen, és a múlt között ugrál. Ebből megtudjuk, hogy Stella hónapokig kórházban feküdt, egy betegség miatt, amitől gyakorlatilag teljesen lebénult, kivéve a szemét, így pislogással tud kommunikálni a családjával, és a neurológusával. Az orvosa hatalmas segítség számára, és gyakorlatilag az egyetlen személy, akivel rendesen, gyorsan tud kommunikálni. Ez egy elég egyedi és érdekes élethelyzet, de mégis az a baj, hogy az első 150 oldalon nem annyira történik semmi. A jelent eseményeit csak a könyv második felében értem meg teljesen, hogy hogy is van ez, hova lett a férj, a szexi sármos férfi, a nagyobbik lány miért lakik New Yorkban, és egyáltalán mi történt ott? Hogy is volt ez a dolog a könyvírással?

Elmaradhatatlan a szerelmi szál, de csak közepesen jól sikerült, többek közt, mert csak a nő szemszögéből ismeri meg a történetet az olvasó. Roppant innovatív és bátor lépés viszont, hogy vannak szexjelenetek! Valami romantikus regényben! Szex! Mindenki lapozzon a 286. oldalra. Jó, jó, csak vicceltem. Vagy az is lehet, hogy nem. Az a helyzet, hogy nekem ez nem elég, hogy a szereplő arról beszél, hogy jó sokat szexeltünk a tengerparti villácskában (a férfi gazdag, nyilván), és nem tudok nélküled élni. Jó, az egész románcot a férfi grandiózus tette indítja el, és hogy aztán minden nap odaállít ebédidőben a munkahelyére, de hát és akkor?

Én nem vagyok elvált nő, családanya sem, de egy kicsit elgondolkodtam ezen a dolgon, hogy milyen lehet 38 évesen újra szerelmbe esni 2 gyerekkel az ember nyakán, hát, inkább főhősnek való, mint nekem. És gondolom az is jó hír, hogy 30 éves kor után nem áll meg az élet, és lehet, hogy még a koporsómat sem kell majd megvennem? Csupa remek hír!
Ez a könyv tehát humoros, könnyed, szórakoztató, az utolsó egyharmada tényleg jól sikerült, még egy kis meglepetés is van, komplex, összetett gondolatokat ne várjunk, de egy 8 órás repülő/vonatútra pont kiváló.

3,5/5 csillag