Az én csodálatos könyvesboltom

"Vettünk egy könyvesboltot. Bécsben. Tettünk emailben egy ajánlatot, egy összeggel, amink egyáltalán nem is volt meg. Pár héttel később jött a válasz: Vettünk egy könyvesboltot!" *

Így  kezdi történetét Petra Hartlieb, az irodalomkritikus, aki férjével, Oliverrel (aki szintén a könyviparban dolgozik természeresen) vesz egy könyvesboltot Bécsben, ahol nem is laknak, pénzből, amijük nincs is. Ilyen csak akkor történik, amikor az ember elragadtatja magát Ebayen, és véletlen túl magasra állítja a maximum licitet,nem? Hát nem. Így történik, hogy felpakolják a családot (illetve a kisebbik gyereket, aki szeret olvasni, de nem akar könyveladással foglalkozni), és Hamburgból a szerző szülővárosába, Bécsbe költöznek. Mivel a boltot teljesen fel kell újítani, és könyveket vásárolni, kölcsönt vesznek fel, és beköltöznek a barátaik kertvárosi albérletének parányi vendégszobájába, majd a következő novemberben megnyitják a boltot.

Ez a könyv egy szerelmeslevél a könyvekhez, a könyvesboltokhoz, az olvasó emberekhez, a vásárlókhoz, az elromlott könyvadatbázishoz, mindenhez, ami a kicsi könyvesbolt 40 négyzetméterén történik. Olvasunk a jóról, és olvashatunk a rosszról, az elégedett vásárlókról, akik süteményt hoznak, és barátokká lesznek, és az éves karácsony előtti őrületről, meg a 60 órás munkahétről. Olvasunk anekdotákat a könyveshétről, és a Hamburgban maradt nagyobbik gyerekről, és még arról is, hogy az egésszel tulajdonképpen semmi pénzt nem lehet keresni. Petra Hartlieb mesél, jelen időben, olyan humorral, hogy végigmosolyogtam a könyvet, és olyan lelkesedéssel, hogy most azonnal könyvesboltot akarok nyitni. Olyan töretlen lelkesedéssel és optimizmussal, olyan "úgy is minden jó lesz" tipusú optimizmussal, hogy az elképesztő, és már majdnem túlromanticizált, és szerintem legyen az övé a világ összes könyvesboltja.

A könyvesbolt

Szuper dolog az is, hogy  ha az ember könyvekkel foglalkozik, akár eladja őket, akár ír róluk, akkor előbb-utóbb találkozik/ismertségbe keveredik néhány szerzővel. Mint mondjuk, Kunderával a Frankfurti Könyvvásáron. Vagy Daniel Glattauerrel:

"A legelső könyvkiadónál ahol sajtóreferensként dolgoztam jelent meg az első könyve. Én akkoriban egy tapasztalatlan sajtóreferens voltam, ő pedig egy értelmiségi körökben jól ismert újságíró,-de semmiképpen sem író. (...) Sosem vesztettük egymást egészen szem elől, mindig tartottuk a kapcsolatot. És akkor tessék, egy (email) levélregény egy jónevű kiadótól. Akarok én ilyesmit olvasni? Tulajdonképpen nem. (...) Egy vonatút alatt csak elolvasom, majd Klagenfurtban felhívom Danielt: (...) Ezzel a regénnyel gazdag leszel!" 

Vagy Jonathan Franzennel:

"A nagy amerikai író, Jonathan Franzen Bécsbe látogat! Egy színházban fog az új könyvéből felolvasni, és a kiadó megkérdezett minket, hogy szeretnénk-e megszervezni az eseményt. Minket! Nem egy nagy könyvesboltláncot,nem, hanem minket, minket kértek fel, és természetesen nem mondhatunk nemet. Úgy értem, Franzen! A Javítások című új regénye azon kevés könyvek közé tartozik, amelyet Oliver és én egyformán jónak tartunk. És pont Bécsben! Velünk!"

Egészen "Éjfélkor Párizsban" szerű élmény számomra, ahogy a szerzőket megemlíti, a hús-vér embereket, Paul Austert, aki pár méterre állt tőle a könyvvásáron, és T.C. Boyle-t, akit egy vacsorán kellett szórakoztatni, Daniel Glavinic, aki nagyon vicces, és Wolfgang Herrndorf, akinek a Csikk című könyve a lányának személyes kedvence, és akivel több ízben is találkoztak.


Petra Hartlieb könyve számomra nem csak arról szól, hogy könyvekkel bármit is kezdeni csodálatos, hanem arról is, hogy milyen iszonyú fontos, hogy az ember mindig, minden helyzetben pozitív tudjon maradni. Igen, még akkor is, amikor hetek óta nem működik a számítógépes rendszer, és a vásárlók nem jönnek. És hát arról is szól, hogy gyerekek, kövessétek az álmaitokat, legyetek merészek, és ha úgy tetszik, nyissatok könyvesboltot, pénzből ami nincs, egy városban, ahol nem laktok. Aztán pedig mégegyet. Úgyis minden rendben lesz.


*ez a saját fordításom, mivel a könyv német nyelvű, és nem jelent meg magyarul,  én amúgy nem vagyok szakfordító, elnézést