Fates and furies

Szóval ez a könyv olyan szép, hogy alig bírtam befejezni. De ha még Obama is olvasta, akkor csak jó kellett, hogy legyen, nem? És tényleg, gyönyörű.
A történet nagyon egyszerű, Lotto Statterwhite és a felesége, Mathilde életéről szól, az első részben (Fates) Lotto szemszögéből, majd a másodikban (Furies) Mathilde történetét ismerjük meg. Nincs sok dráma,vagy esemény,az ifjak az egyetem utolsó heteiben megismerkednek, halálosan szerelmesek lesznek egymásba, és néhány hét múlva össze is házasodnak (az első két oldalon pedig már szexelnek is). Lotto színészi babérokra tör, ám sikertelenségét követően sikeres drámaíró válik belőle, mindenki imádja, a darabrjai hatalmas sikereknek örvendenek.
Lauren Groff karakterei olyan fantasztikusan érzelmileg komplexek, és valóságosak, de mellettünk nem sok hely marad tényleges eseményeknek, nem hogy valódi mellékszereplőknek. Lotto egy rendkívül szerethető figura, de mire Mathilde fejezeteinek a végére értem, teljesen olyan érzésem volt, hogy hát ennek a férfinek fogalma sem volt semmiről. A sikerek amiket véletlennek hitt mind Mathilde machinációi, aki a háttérből sokkal jobban befolyásolja az eseményeket mint ahogy ő valaha el is képzelhette. (De persze meg sem fordult a fejében.).

3 szuper (különleges) könyves Instagram

Mert persze, persze van iszonyú sok jó könyves instagram fiók, magyarul is, angolul is, meg mindenféle nyelveken, de ezek szerintem tematikáikkal kiemelkednek a többi közül.

1. ice_cream_books

Most pont ezt a könyvet olvasom (Lauren Groff:Fates and furies), így különösen találónak érzem ezt a képet. Lényegében a két legjobb dolog a világon, könyvek és fagyi, egymáson. Bónusz kontent, hogy van tumblijuk is! 

2. subwaybookreview

A New York-i és a londoni* metróban fényképeznek le embereket és beszéltetik őket arról, hogy mit olvasnak. Ez a nő pedigpont Caroline Donofrio, aki korábban a Cup of Jo nevű blogra írt, most pedig a sajátjára, és szuper jó könyvajánlói vannak. 

3. hotdudesreading 

Szexi férfiak olvasnak a New York-i metrón, szerintem Magyarországnak is szüksége van egy ilyen instagramra.

*hát nem csodálatos ez a magyar helyesírás? 

Beautiful you

A könyv (és a fülszöveg is) arról szól, hogy Penny Harrigan New York-iügyvédbojtár megismerkedik Linus C. Maxwell-lel,aki a világ leggazdagabb embere (de legalábbis milliárdos). Természetesen valami viszonyba keverednek (akármit is jelentsen ez), és a férfi természetfeletti szexuális örömökben részesíti Penny-t. Gyorsan rájön, hogy ő egy tesztalany (a több ezer közül) Maxwell csillió dolláros szexuális segédeszköz bizniszéhez, melynek szlogenje, hogy a férjeiket ezekre fogják cserélni használói. Igazából ez a történet már így is elég borzasztó, főleg, ha elmondom, hogy aztán ez a férfimegkísérli átveni a nyugati világ női felett a hatalmat, de nem csak felettük, hanem az élet minden területe felett.

Chuck Palahniuk olyan világot teremtett, melyben normális, hogy már a könyv első oldalán megerőszakolják a nőt a tárgyalóteremben (és ez normális, senki nem tesz semmit, de ez a könyv végén új értelmet nyer) Afejlett világ nőinek 98,7%-a bedől egy bizonyos terméknek, hirtelen mindenki ugyan azt a vámpíros könyvet olvassa (helló, Twilight), ugyan olyan ronda sarkú cipőben jár, ugyan úgy van felöltözve, Maxwell az élet minden területét meghatározza. Az Egyesült Államok elnöke, aki nő(!!) öngyilkos lesz,  teljesen elszabadul a pokol,Penny fokozatosan fényt derít Maxwell munkásságára, főleg egy nepáli szexszakértő vénasszony segítségével, hogy aztán beperelje, és véget vessen ennek az őrületnek.

Egyébként szerintem a könyv második és harmadik harmada külön eye-candy a modern kori összeesküvés elméletek szempontjából is, ie. hogy mindent, de főleg a politikát a háttérhatalmak meg a gazdasági érdekek mozgatják. Kiderül, hogy az elnöknő (aki ugye nő, gyakorlatilag az egyetlen vezető szerepben lévő nő a könyvben) sem azért let elnöknő, mert ő akarta, hanem mert a (férfiak) gazdasági érdekei így diktálták. Maxwell nem csak nők millióinak élete felett veszi át az iránytást, de ők mind el is tűnnek a társadalomból, a munkahelyeikről, fontos pozícióikból, az igazságszolgáltatásból, és férfiak veszik át a helyüket. Lényegében Penny Harrigan marad az egyetlen nő talpon (ill. ő az egyetlen akit az olvasó megismer), ő tudja az igazságot, de senki nem hisz neki.

És egyáltalán, milyen név ez, hogy Penny? Meg hogy Harrigan?Mintha még a neve is azt sugallná, hogy rémesen átlagos nő, átlagos képességekkel, akit tulajdonképpen felesleges komolyan venni. (De egyébként Maxwell többször is hangsúlyozza milyen fantasztikusan átlagos Penny nemi szerve,így gondolom, hogy egyáltalán nem véletlen a névválasztás.) Ez egy kicsit jellemző a karakterekre, mindenki olyan tipikus… a szobatárs, az ázsiai lány, a gonosz munkatársak, néha valami különlegesebbet vártam.

No és a vége, hogy egy kicsit csak elnyeri a jó a jutalmát, másrészt pedig gondoljon az olvasó amit akar, ez pont nekem való.

The woman who stole my life

Ezt a könyvet a német nyelvvizsgám előtt vettem meg, mert valami könnyed szórakozásra vágytam, mondjuk ki tudja, minek veszek angol nyelvű könyvet a német nyelvvizsgám előtt (jó, Berlinben nem lehet magyar nyelvű könyveket venni),  habár nem tudtam befejezni előtte.

A főhős Stella Sweeney, a Dublinban élő kozmetikus családanya, akiről fülszöveg roppant fontosnak tartja kiemelni, hogy autóbalesetbe keveredik egy csillogó autót vezető sármos férfival, ami mindenféle eseményeket indít el a hölgy életében. A könyv lényege szerintem egyáltalán nem ez, de azért a sármos férfi nélkül gondolom nincs női irodalom?!

 Stella Sweeney-ről és családjáról egész sok mindent megtudunk a mű elején, mint hogy korán házasodott meg, van két gyereke, a férje, a meg  nem értett művész, aki végülis fürdőszoba dizájner lett, a nővér, aki mániákusan vezeti a kozmetikájukat, és a szülők, akik... hát mit tudom én. Igazából a többi szereplőt nem ismerheti meg az olvasó igazán jól, csak történnek a dolgok, az emberek meghíznak, lefogynak, szerelmesek lesznek, aztán elválnak, de olyan érzésem van, hogy nem tudom igazán, kik ők, és mit akarnak.

A könyv három részre van osztva, "én", "ő" (her) és "ő" (vagyis him), az első rész a jelen, és a múlt között ugrál. Ebből megtudjuk, hogy Stella hónapokig kórházban feküdt, egy betegség miatt, amitől gyakorlatilag teljesen lebénult, kivéve a szemét, így pislogással tud kommunikálni a családjával, és a neurológusával. Az orvosa hatalmas segítség számára, és gyakorlatilag az egyetlen személy, akivel rendesen, gyorsan tud kommunikálni. Ez egy elég egyedi és érdekes élethelyzet, de mégis az a baj, hogy az első 150 oldalon nem annyira történik semmi. A jelent eseményeit csak a könyv második felében értem meg teljesen, hogy hogy is van ez, hova lett a férj, a szexi sármos férfi, a nagyobbik lány miért lakik New Yorkban, és egyáltalán mi történt ott? Hogy is volt ez a dolog a könyvírással?

Elmaradhatatlan a szerelmi szál, de csak közepesen jól sikerült, többek közt, mert csak a nő szemszögéből ismeri meg a történetet az olvasó. Roppant innovatív és bátor lépés viszont, hogy vannak szexjelenetek! Valami romantikus regényben! Szex! Mindenki lapozzon a 286. oldalra. Jó, jó, csak vicceltem. Vagy az is lehet, hogy nem. Az a helyzet, hogy nekem ez nem elég, hogy a szereplő arról beszél, hogy jó sokat szexeltünk a tengerparti villácskában (a férfi gazdag, nyilván), és nem tudok nélküled élni. Jó, az egész románcot a férfi grandiózus tette indítja el, és hogy aztán minden nap odaállít ebédidőben a munkahelyére, de hát és akkor?

Én nem vagyok elvált nő, családanya sem, de egy kicsit elgondolkodtam ezen a dolgon, hogy milyen lehet 38 évesen újra szerelmbe esni 2 gyerekkel az ember nyakán, hát, inkább főhősnek való, mint nekem. És gondolom az is jó hír, hogy 30 éves kor után nem áll meg az élet, és lehet, hogy még a koporsómat sem kell majd megvennem? Csupa remek hír!
Ez a könyv tehát humoros, könnyed, szórakoztató, az utolsó egyharmada tényleg jól sikerült, még egy kis meglepetés is van, komplex, összetett gondolatokat ne várjunk, de egy 8 órás repülő/vonatútra pont kiváló.

3,5/5 csillag

Az én csodálatos könyvesboltom

"Vettünk egy könyvesboltot. Bécsben. Tettünk emailben egy ajánlatot, egy összeggel, amink egyáltalán nem is volt meg. Pár héttel később jött a válasz: Vettünk egy könyvesboltot!" *

Így  kezdi történetét Petra Hartlieb, az irodalomkritikus, aki férjével, Oliverrel (aki szintén a könyviparban dolgozik természeresen) vesz egy könyvesboltot Bécsben, ahol nem is laknak, pénzből, amijük nincs is. Ilyen csak akkor történik, amikor az ember elragadtatja magát Ebayen, és véletlen túl magasra állítja a maximum licitet,nem? Hát nem. Így történik, hogy felpakolják a családot (illetve a kisebbik gyereket, aki szeret olvasni, de nem akar könyveladással foglalkozni), és Hamburgból a szerző szülővárosába, Bécsbe költöznek. Mivel a boltot teljesen fel kell újítani, és könyveket vásárolni, kölcsönt vesznek fel, és beköltöznek a barátaik kertvárosi albérletének parányi vendégszobájába, majd a következő novemberben megnyitják a boltot.

Ez a könyv egy szerelmeslevél a könyvekhez, a könyvesboltokhoz, az olvasó emberekhez, a vásárlókhoz, az elromlott könyvadatbázishoz, mindenhez, ami a kicsi könyvesbolt 40 négyzetméterén történik. Olvasunk a jóról, és olvashatunk a rosszról, az elégedett vásárlókról, akik süteményt hoznak, és barátokká lesznek, és az éves karácsony előtti őrületről, meg a 60 órás munkahétről. Olvasunk anekdotákat a könyveshétről, és a Hamburgban maradt nagyobbik gyerekről, és még arról is, hogy az egésszel tulajdonképpen semmi pénzt nem lehet keresni. Petra Hartlieb mesél, jelen időben, olyan humorral, hogy végigmosolyogtam a könyvet, és olyan lelkesedéssel, hogy most azonnal könyvesboltot akarok nyitni. Olyan töretlen lelkesedéssel és optimizmussal, olyan "úgy is minden jó lesz" tipusú optimizmussal, hogy az elképesztő, és már majdnem túlromanticizált, és szerintem legyen az övé a világ összes könyvesboltja.

A könyvesbolt

Szuper dolog az is, hogy  ha az ember könyvekkel foglalkozik, akár eladja őket, akár ír róluk, akkor előbb-utóbb találkozik/ismertségbe keveredik néhány szerzővel. Mint mondjuk, Kunderával a Frankfurti Könyvvásáron. Vagy Daniel Glattauerrel:

"A legelső könyvkiadónál ahol sajtóreferensként dolgoztam jelent meg az első könyve. Én akkoriban egy tapasztalatlan sajtóreferens voltam, ő pedig egy értelmiségi körökben jól ismert újságíró,-de semmiképpen sem író. (...) Sosem vesztettük egymást egészen szem elől, mindig tartottuk a kapcsolatot. És akkor tessék, egy (email) levélregény egy jónevű kiadótól. Akarok én ilyesmit olvasni? Tulajdonképpen nem. (...) Egy vonatút alatt csak elolvasom, majd Klagenfurtban felhívom Danielt: (...) Ezzel a regénnyel gazdag leszel!" 

Vagy Jonathan Franzennel:

"A nagy amerikai író, Jonathan Franzen Bécsbe látogat! Egy színházban fog az új könyvéből felolvasni, és a kiadó megkérdezett minket, hogy szeretnénk-e megszervezni az eseményt. Minket! Nem egy nagy könyvesboltláncot,nem, hanem minket, minket kértek fel, és természetesen nem mondhatunk nemet. Úgy értem, Franzen! A Javítások című új regénye azon kevés könyvek közé tartozik, amelyet Oliver és én egyformán jónak tartunk. És pont Bécsben! Velünk!"

Egészen "Éjfélkor Párizsban" szerű élmény számomra, ahogy a szerzőket megemlíti, a hús-vér embereket, Paul Austert, aki pár méterre állt tőle a könyvvásáron, és T.C. Boyle-t, akit egy vacsorán kellett szórakoztatni, Daniel Glavinic, aki nagyon vicces, és Wolfgang Herrndorf, akinek a Csikk című könyve a lányának személyes kedvence, és akivel több ízben is találkoztak.


Petra Hartlieb könyve számomra nem csak arról szól, hogy könyvekkel bármit is kezdeni csodálatos, hanem arról is, hogy milyen iszonyú fontos, hogy az ember mindig, minden helyzetben pozitív tudjon maradni. Igen, még akkor is, amikor hetek óta nem működik a számítógépes rendszer, és a vásárlók nem jönnek. És hát arról is szól, hogy gyerekek, kövessétek az álmaitokat, legyetek merészek, és ha úgy tetszik, nyissatok könyvesboltot, pénzből ami nincs, egy városban, ahol nem laktok. Aztán pedig mégegyet. Úgyis minden rendben lesz.


*ez a saját fordításom, mivel a könyv német nyelvű, és nem jelent meg magyarul,  én amúgy nem vagyok szakfordító, elnézést